A világ elefántpopulációja először a 19. században fogyatkozott meg óriási mértékben. Az afrikai elefántok száma az ezredfordulóig megfeleződött és azóta is folyamatosan csökken, az ázsiai elefántok számát pedig már csak alig 33 ezer példányra becsülik.
Az alacsony szám a faj élőhelyeinek megszűnése mellett az egyre intenzívebb orvvadászat következménye. A WWF közleménye szerint a fegyveres banditákból álló csapatok egész elefántcsordákat ölnek le, hogy az állatok agyaraiból ékszerek és dísztárgyak készülhessenek.
A természetvédő szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt évtizedekben az illegális elefántcsont-kereskedelem becsült értéke évi 7 és 10 milliárd dollár (1509 és 2240 milliárd forint) között mozgott. A kereslet Ázsiában a legnagyobb az elefántcsontra, Thaiföld és Kína pedig a legnagyobb felvevőpiac. Az orvvadászatokat és az agyarak csempészetét irányító bűnözők nagy része ázsiai illetőségű állampolgár, akik afrikai országokban található bázisokon tevékenykednek.
A nemzetközi elefántcsont-kereskedelmet a Washingtoni Egyezmény (CITES) tagállamai tiltották be 1989-ben, azóta az ENSZ is elismerte, hogy egyes elefántcsont-kereskedelemmel foglalkozó bűnhálózatok az illegális kereskedelemből befolyó összeggel terrorista szervezetekhez köthető afrikai csoportokat finanszíroznak. Barack Obama amerikai elnök vezetésével az Egyesült Államok is 10 millió dollárral támogatja a veszélyeztetett fajok, valamint a belőlük készült termékek illegális kereskedelmének megfékezését Afrikában.
A kommüniké kitér arra, hogy a WWF és a veszélyeztetett fajok kereskedelmét ellenőrző TRAFFIC folyamatosan próbál nyomást gyakorolni Thaiföld miniszterelnökére, hogy mielőbb sikerüljön megfékezni a mértéktelen orvvadászatot, valamint az illegális elefántcsont-kereskedelmet. Thaiföldön mindössze 2500 vadon élő elefánt maradt, pontosan annyi egyed, amennyit 2012-ben Afrikában havonta legyilkoltak.
Thaiföld, Kína, Kenya, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Uganda, Tanzánia és Vietnam májusban Nemzeti Elefántcsont Akciótervet nyújtott be a CITES Állandó Bizottságához, amely jövő júliusban felülvizsgálja azok végrehajtását. Az országoknak így sürgős intézkedéseket kell hozniuk, hogy az akciótervben szereplő lépéseket a gyakorlatba is átültessék.